Hasek 1923-ban meghalt, de Svejk túlélte a II. világháborút, sőt megérte a szocializmust is, Paliveccel, a vendéglőssel, aki Ferenc József császár és apostoli király arcképe helyett ez idő tájt Joszif Visszarovicsét óvja a légyszartól, Vodickával, aki egyszerű aknászból nagykövet lett, Dub hadnaggyal, aki vezető ideológussá avanzsált, mert ekkortájt egy funkcióval bíró tökfej is fontosabb volt egy funkciótlan zseninél.
Svejk magányosan sörözget a kocsmában, s mesél, míg Palivec úr-elvtárs óvja a bölcs vezér képét, történeteket ismerőseiről, amelyekből a történelmi kórtani eset szórakoztatóan humoros és megdöbbentően igaz krónikája kerekedik ki. Az őrmesterről, aki lelkesen mélyítette az árkot, mint manapság a népek közötti barátságot illik, egészen addig, míg maga alá nem temette, a kassai állatkert majmáról, aki helyet cserélt a párttitkárral. Közben csak úgy mellékesen szentenciákat mond: az ember vagy szabad, vagy felszabadított… Az önkritika fontos, mert ha magadat pofozod, a többi elvtárs nem pofoz annyira… renegát az, aki bebizonyította nekünk, hogy hülyék vagyunk… lopni nem elég, politizálni is kell hozzá… a mi társadalmunk ha tagjainak nem is, de a hülyéknek a lehető legjobb körülményeket biztosítja… a haladó télikabát háromujjú, s nem Kujebák igazgató elvtárs tehet róla, hogy az embereknek csak két kezük van…
Marek egyéves önkéntes unokája írta meg Svejk késői viszontagságait, Hasekéval felérő humorral, éles szemmel. Ez a humorba pácolt történelem évek óta a legsikeresebb cseh bestseller, s bizony politológiai, történelmi szakdolgozatoknál nemcsak többet mond, de sokkal szórakoztatóbb is.