A világirodalom legnagyobb költőjének, Szapphónak verseit és töredékeit tartja kezében az olvasó. Szapphó több mint két és fél ezer esztendővel ezelőtt, Alkaiosz kortársaként élt és alkotott Leszbosz szigetén. Költészetének legfontosabb, voltaképpen egyetlen élménye a szerelem, ehhez kapcsolódik verseinek összes motívuma. Szapphó számára a szerelem nem puszta költői tárgy volt, nem is többé vagy kevésbé mélyen megragadott életérzés, hanem a szakrális eksztázis tárgya, ugyanakkor közvetítő közege. Az európai irodalomban Szapphó volt az első, aki az Aphrodité iránti odaadást személyes hangon szólaltatta meg, méghozzá olyan tisztán, annyi költői erővel, hogy a tizedik Múzsaként tartották számon már a görög régiségben is.