"Ez a könyv Jézus Krisztus egyházának történetét mutatja be a kezdettől napjainkig, azaz 1977-ig. Ezt az elképesztően nagy anyagot csakis valamilyen rendező elv alapján lehet előadni. Az egyháztörténet-írónak is vallania kell arról, hogy milyen alapállásból rendezi az anyagot. Ez a teológiai bázis: a Magyarországi Evangélikus Egyház diakóniai teológiája, amelyet dr. Káldy Zoltán püspök-elnök alapozott meg, s amely áthatja egyházunk teológiai gondolkodásmódját és szolgálatát. Ez az egyháztörténetre nézve azt jelenti, hogy az egyes történelmi korokban, országokban, társadalmi rendszerekben, felekezeti tanításokban keresni kell és be kell mutatni, hogy az egyház, vagy annak egy része miként találta meg helyét az adott történelmi szituációban. Szolgálta-e a kortársat, vagy pedig uralkodni akart felette. Az egyház világtörténete át van szőve az emberiség világtörténetével. Ezért sohasem lehet valami zárt és a belső hitéletre visszaszorult szemléletű egyháztörténetet írni, hanem mindig meg kell mutatni a világtörténeti összefüggéseket is. Ebben nagy segítségére van az egyháztörténetnek a haladó társadalomtörténeti szempont, amely az események megértésének a kulcsát adja a történetíró kezébe. Ez a könyv a szocialista Magyarországon íródott, természetes, hogy a hazánkban kialakult történelemszemlélet eredményeit is felhasználja.
A történelmi anyag szűkítése és bővítése evangélikus mérték alapján történik. Ezért kap részletes bemutatást Luther és a reformáció kora. De fontos Augustinus is, akinek kegyelemtanára sokat épített Luther. A reformáció utáni korokban is az a döntő, ami lutheránus szempontból fontos. Ez magától értődő olyan egyháztörténet-írással, amely az egyházias jelleget tudatosan érvényesíti.
A magyar egyháztörténeti vonatkozások hiányoznak ebből a könyvből, mert azt már megírtam két előző művemben, mégpedig a „Hűség Istenhez és népünkhöz egyházunk történetében"" (1965, 400 old.) és „Az evangélikus egyház útja a szocializmusban"" (1976, 260 old.).
A teológiatörténet bemutatása végigvonul minden korszakon, kivéve a legújabbat. Az „Egyházi világatlasz"" című fejezet bemutatja a világkeresztyénséget a maga széles elterjedésében, sokféle országban. Ez is meggyőzhet bárkit afelől, hogy a különböző nyelven, különböző országban, különböző egyháziban kimunkált teológiai irodalom ma már áttekinthetetlenné vált. Csak a legátfogóbb összegezést lehet elvégezni. A teológiatörténeti részletezést a monográfiákra kell bízni.
Az irodalmi utalás az amúgy is óriási anyagot megnövelte volna. Inkább lemondtam a tudományos apparátus felvonultatásáról, az olvasmányosság kedvéért. Az összegezéséből következő sok adat és tömör előadásmód így sem teszi könnyű olvasmánnyá az egyetemes egyháztörténetet."
