A második kötet az „igazi” Rákosi-korszakot, 1948-1956-ot öleli fel. Amíg az első időszakának tárgyalásánál Rákosi Mátyás megelégedhetett emlékei egyszerű kifejtésével, a másodikban nemcsak bemutatja azokat a történeti eseményeket és folyamatokat, amelyeket kiemelésre érdemesnek tart, de 1949 nyarától, a Rajk-per időszakától védekezésbe szorulva viaskodik a Kádár-korszaknak az előző éráról alkotott véleményével, makacsul védve egykori tetteit. írásából kitűnik: kitart korábbi felfogása mellett, mely szerint a népnek áldozatot kell hoznia a „szebb jövő” érdekében. A visszaemlékezések bemutatják a központi tervutasításos gazdálkodás világát, az ötéves terv menetét, amelynek 1951-es felemelését – kivételes módon – Rákosi is komoly hi- banak tekinti, igaz itt is áthárítja a fe-lelősséget a szovjet hadvezetésre és magára Sztálinra. Az ő szemüvegén keresztül a tömegméreteket öltő büntetések, a koncepciós bűnperek sorozata a szocializmus építésének elkerülhetetlen kísérőjelenségévé zsugorodik. A személyi kultusz problematikája visszatérően foglalkoztatja, keresve a felmentést a saját személyi kultuszának igézetében eltöltött évekre. Elismeri ugyan, hogy a bizalmatlanság és a gyanakvás eluralkodott rajta, de ezt nem hozza szoros összefüggésbe a koncepciós perek sorozatával. A perekkel kapcsolatban nem hárít el magáról minden felelősséget, de szívesebben hibáztatja itt is a közreműködőket. Az ő megvilágításában a nevével fémjelzett gazdaságpohtikai gyakorlat lényegében helyes volt, s ily módon személyes megtámad- tatásként éli meg 1953-as leváltását. Az 1953-1956-os rész a hatalmának hanyatlását megélő Rákosit mutatja be. Ezeken az éveken végigvonul a Nagy Imrével folytatott küzdelem. Történeti arcképcsarnokában meglelhetjük Tito, Berija, Hruscsov, Kádár János, Kiss Károly, Apró Antal, Szakasits Árpád portréját és véleményét Farkas Mihályról, Révai Józsefről, Gerő Ernőről. A visszaemlékezésekbe helyenként anekdoták is kerülnek, de ezeknél is érdekesebbek a politikacsinálás legbelsőbb műhelyeibe vezető sorai: a Sztálinnal folytatott négyszemközti tárgyalásai, illetve a szovjet pártelnökség színe előtt lezajlott, a magyar küldöttség szempontjából inkább kioktatásnak, mint tárgyalásnak minősíthető megbeszélések. A visszaemlékezések Rákosi leváltásának és a Szovjetunióban töltött első hónapok történéseinek ismertetésével, valamint az 1956 őszi hazai eseményekben Moszkvában játszott szerepének felvillantásával zárulnak. Az eredeti szöveget híven közlő kiadást szaktörténészek által készített magyarázó jegyzetek, Rákosi életének részletes kronológiája, valamint mutató egészíti ki. A kiadás ebben a formában akár az érintett korszak, de különösen az 1940-es évek végétől az 1956-ig tartó „Rákosi-korszak” nagy átfogó ismerettárai közé is sorolható.