Az expresszionizmus a XX. század irodalmának és képzőművészetének egyik legösszetettebb művészeti irányzata. A század első évtizedeiben az imperializmus korában az emberi jogokért, a teljes emberért emelte fel a szavát, s az emberi érzés, gondolkodás kifejezési formáinak kölcsönösségét hirdette, de humánus eszméinek megvalósítását a stílus forradalmára korlátozta. Koczogh Ákos művében a mozgalom egészét és lényegét ismerteti, s a dogmatikus tagadás vagy éppen ellenkezőleg: a polgári túlértékelés után igyekszik valóságos helyét megállapítani a művészetek történetében, figyelembe véve, hogy korunk haladó művészei közül hányan indultak vele. A sorozat többi köteteihez hasonlóan a mű második része az expresszionizmus megértéséhez elengedhetetlen elméleti és szépirodalmi szemelvényeket tartalmaz.