"Elválaszt ​és összeköt, lomha és fürge, békés és haragvó: a Duna mindig mindent egyszerre mutat és idéz. „Budapest a Duna gyermeke”, fordítja ki a közismert képet Sándor Tibor várostörténész, aki a Budapest-sorozat legújabb darabjának, a Duna-könyvnek a szövegét írta.
Lugosi Lugo László pedig elindult északról az ő sokat tudó gépével és még többet tudni vágyó kíváncsiságával – és összerakta képekből az ő saját Dunáját, Budapesttel a két oldalon.
Kecskék a világvárosban, hát persze; furcsa nézetből a Margitsziget csücske, innen sose látjuk; apró táblán kőbe vésett ujj (""eddig ért az árvíz""); minden ismerős és mégsem. Hiszen láttuk-látjuk nap mint nap a szállodasort – de ki vet egy pillantást a szép ívű kőperemre? Ismerjük a hidak ívét minden szögből – de tán alulról még sose néztük. A Duna ezer színéről már nem is beszélve – amikor a kék sosem kék, de szeretjük annak tudni még.
Lugo képei szenvedélyesek, akár a folyó. A sorozat többi darabjához hasonlóan ezt a kötetet is Esterházy Péter vezeti be, aki ezúttal Esti Kornél szájába adja a pontos definíciót: Budapest „dunaváros”. A Budapest-sorozat – a Régen és ma, a Zsidó Budapest, és A Vár után – újabb kötettel bővült: a Duna-könyvvel."