Empé és Laci utazott a vonaton (Áh, csak vicceltem.) Empé és Laci valójában repülőn utazott. Nagyon jól érezték magukat, mert frankón aláírtak, és Viktor sem rontotta körülöttük a levegőt. Igazán kínos kezdett már lenni, hogy bárhol megjelennek, mindenki csak a hátuk mögé kukucskál Viktort keresve.

Laci felhőtlen boldogságát azzal mutatta ki, hogy az aláírós tollal autogramokat adott. Autogramot adott a német, a francia, az angol, a román, a brazil és az amerikai tudósítóknak. Meg a magyaroknak is, persze. Aztán leült Empé mellé, és örömmel újságolta, milyen népszerű is ő ma.

• Laci te, hallod-e? - vágott oda a szemével Empé. - A románnak is adtál? - Hogyne adtam volna!

- És üres volt a papírja? - gyanakodott Empé, aki jól emlékezett a fiatal éveire. Laci a homlokát ráncolva igyekezett visszaemlékezni, aztán egy diszkrét, a diplomáciai protokollban kissé szokatlan. Hú, bazz!!! szisszenéssel elrongyolt a röviditalos pult felé, ahol a francia tudósító veregette elismerően román kollégája vállát.

Majd tíz perc telt el, mire visszajött. Empé kérdően nézett rá. - Megtarthatjuk a Dunántúlt - nyugtatta meg Laci. - De a tollat, azt elvitte cserébe.