A ​szerző, így ajánlja figyelmünkbe könyvét: „Amint a feleségem terhességi tesztjén megjelent a második csík, nem volt kibúvó, be kellett látnom, felnőttem. Gyerekkoromban utáltam, hogy mindenki nekem parancsolgat, én is szerettem volna valakit, akinek megmondhatom, hogy mit egyen, mit vegyen fel, mikor menjen aludni. Amikor azonban rádöbbentem, hogy hamarosan megszületik az, akin kiélhetem uralkodási hajlamaimat, már nem is vágytam különösebben erre a szerepre. Megrettentem a feladat nagyságától, és csak sajnálni tudtam azt a csöppséget, aki egyszer engem tekint majd a példaképének. Szorongásomat csak erősítették azok a jelek, melyek előrevetítették addigi életem teljes felfordulását. Párom növekvő pocakja, a házimunka újrafelosztása, a lakás átrendezése, a bababútorok és – ruhák beszerzése sejtette, hogy kilenc hónap múlva a "kényelem”, a „nyugalom” és az „anyagi biztonság” kifejezések tartalma számomra jelentősen átalakul. A babavárást tehát akár próbának is felfoghatjuk, amikor kiderül, mennyire strapabíró az apuka.