Vajda György Mihály: Az Orléans-i szűz A téma irodalmi változatai

Új, olvasatlan könyv.

A jelen mű Vajda György Mihálynak, az európai hírű tudósnak utolsó munkája. A szép, személyes hangú előszó 2000 októberében készült el, az ekkor már kész fejezeteket haláláig csiszolta, javítgatta. Árván hagyott számítógépéből özvegye segítségével mentettük ki - nagy örömünkre - a ránk hagyott szöveget.
E művet olvasván nemcsak az elismerten pontos tudós-filológus munkájának lehetünk élvezői, hanem a személyes ihletettségnek is, amivel ez a számára kedves "téma" foglalkoztatta-lekötötte a tudós kutatót.
A szerző nem Jeanne d'Arc életrajzainak számát kívánta növelni, a biográfiai tényanyag ismételt számbavétele helyett főhőse sorsa, személyisége, küldetése, mindenekelőtt pedig ennek irodalmi vetülete érdekelte-izgatta igazán. Tizenkét fejezetbe sűrítette kutatásainak eredményeit. Rendkívül érdekes - többek között - Jeanne d'Arc történelmi szerepének elemzése, perének "jogászi szemmel" való értelmezése, kortársainak megnyilatkozásai s persze az irodalmi feldolgozások vizsgálata.
Az előszóban vallomásként és üzenetként Horváth Barna 1942-ben publikált sorait idézi: "A Johanna géniuszával való foglalkozás végül is mindenkinél személyes vallomássá válik. Ezt a vallomást szeretném itt... elmondani. Azt hiszem és vallom, hogy Johanna... mindenekelőtt segíti a bátrakat. Segíti azokat, ...akiknek élénk politikai meggyőződése, hivatás- vagy küldetéstudata van... Johanna segíti végül a nemzetet, amikor arról van szó, hogy róla nélküle a legszebb birodalmi és nemzetközi tervek kedvéért se döntsenek és határozzanak..." - Kívánom, így legyen! - teszi hozzá Vajda György Mihály.