"Barbi cirka ugyanannyi idős lehetett, mint én. Vitán felül elsőleosztásos csaj. Már értem ezt úgy, hogy bárhova megy, az első kört nyeri. Ezzel a dettó Barbi baba külsővel nem is lehet versenyezni. Adu ász az első körben, fájdalom, de komolyan. (...) És félő, hogy Barbika teste egy nagy légüres teret hivatott lezárni, mert az ilyen csajok általában csak tündérszépek. Na, akkor csapok majd le én..." Amúgy a sztori a tavalyi nyaramról szól, meg a Barbiról. El akartam mesélni a szüleimnek az egész cuccot, csak nem mertem. Apámék ziher, hogy szétzuhannak, ha a képükbe mesélem az egészet fullra. Féltik a kislányukat, ami azért így visszagondolva eléggé jogos. Szóval csak leírni mertem, elmondani nem, ez ilyen hülyeség, mégis, mikor írtam, nem volt ott senki, és ez így fílingnek jobb. Mert ha ezt lenyomom nekik szóban, anyám valahogy talán viselné, de száz, hogy apám beájulna. "Több mint irodalom, a lapon végre az élet életre kel!" Dr. prof. Johnson Estefan phd. Az amerikai Pencil Klub elnöke, az irodalomtudományok világdékánja. "Ez a könyv megváltoztatta az életemet, húsz kilót fogytam, mire a végére értem. Próbálja ki ön is! Ja, azóta a fogaim se sárgák!" Bernat Morton reklámfilm statiszta "Nem biztos, hogy az író zseni, de úgy ír." Részlet a Művészeket Klinikailag Vizsgáló Pszichiáterek Nemzetközi Egyesületének igazgatói jelentéséből. Asszem, hogy ilyen hülyeségeket, mindenki rá bír írni egy könyv hátuljára, csak pofa kell hozzá. Mikor mondták a kiadóban, hogy írjak valamit, ha már reklámszövegeket is írtam, nem jutott eszembe semmi, csak ilyen szlogenek. Hát elég gyenge megoldás. Pedig állítólag tuti felmegy az eladás ettől.