A múlt század nyolcvanas éveiben - a sajtó, a nagybankok és a gyarmatosítások aranykorában - valakinek meg kellett írnia az új kor hősének életregényét. Balzac Rastignacja és Stendhal Julien Sorelje után Maupassant Duroyban, a gátlástalanul törtető Szépfiúban ábrázolta remekül a korszak jellegzetes képviselőjét. Maupassantnak ez az egyetlen "jól végződő" regénye, egyben legteljesebb alkotása is. Itt mutatja meg legtökéletesebben írói képességeit, itt festi legbátrabban s egyúttal legpontosabban kora egész társadalmát. Itt találja meg nemcsak legregényesebb témáját, hanem a pontosan beleillő figurát is: a nők révén emelkedő, szerelmüket önzőn kihasználó, mohó, fölfelé züllő fiatal újságíró, a Szépfiú alakjában.