Poe ​költészetének átültetése a magyar költőknek több mint fél évszázados kedvelt erőpróbája: legnagyobb költő-műfordítóink (Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád, Szabó Lőrinc stb.) foglalkoztak vele.

Poe, mint Szerb Antal írja, „magányos géniusz, csak utódai vannak, elődei nincsenek”, különösen Baudelaire-re volt hatással (aki összes verseit lefordította). Mindenképpen sajátos tünemény, egész költői életműve egy vékonyka kötet (abban is sok a kevésbé jelentős vers), de néhol szuggesztív-látomásos erejével, nyelvi-költői virtuozitásával a legmagasabb csúcsokra emelkedik (A holló; A kísértetes palota; Ulalume; Lee Annácska). Megszállott, vizionárius képiségű költészetével sajátos ellentétben áll szintén nagyhatású poétikája, amelyben a költői tudatosság és a „tiszta költészet” mellett tör lándzsát.

A kötet a klasszikus fordítások mellett (ezek közül A Holló három megoldásban is szerepel), felhasználja a nívós, kész átültetéseket (Kardos László, Komlós Aladár, Radó György), az új anyagban pedig főleg Tandori Dezső remek fordításaira támaszkodik. A kötetet magyarázó jegyzetanyag és címmutató egészíti ki.