Kilencszáz éve II. Orbán pápa fegyverbe szólította a kereszténységet. Hétszáz hosszú éven keresztül Európa és a Földközi-tenger medencéjének történetét katonai expedíciók kísérik végig. Ezekben a hadjáratokban katonák és lovagok, fejedelmek és keresztény népek küzdöttek azért, hogy a keresztet magukra öltvén, bűnbocsánatot nyerve megszerezzék maguknak a Paradicsom egy darabkáját, Sokszor és sokan próbálták már ezeket a vállalkozásokat az akkori idők szellemével, a muzulmán szent háború gyakorlatára adott válasszal megindokolni, vagy úgy fogták fel, mint a kegyetlen és barbár idők szükségszerű velejáróját. Nem hisszük, hogy mindez elégséges magyarázattal szolgálna, és az a tény, hogy a kereszténység jelentős késéssel dolgozta ki a maga sajátos szent háborúját, tanúbizonyságul szolgál arra, hogy mindez nem szerepelt annak a vallásnak a "genetikai ködfában", amely nem született erőszakosnak és legmélyebb ihletettségében erőszakmentes is maradt. Ez a könyv az események fővonalának elbeszélésével megpróbálja olyan helyzetbe hozni az olvasót, hogy meg tudja magyarázni magának, hogyan és miért alakult ki az a meggyőződés, hogy Krisztus nevében ölni jogos, sőt kötelesség. A középkorban az Újszövetség könyvei közül a Jelenések könyve volt a legnépszerűbb. János Apokalipszise bővelkedik az utolsó ítéletet és az örök üdvösséget bemutató magasztos leírásokban és hátborzongató víziókban. Akkoriban az emberek rosszul éltek, nem csak anyagi, hanem lelki értelemben is. Az elérhető közelségben lévő, végleges és visszafordíthatatlan üdvözülés és az örök földi boldogság nagyon vonzó ideálok voltak azok számára, akik akár erővel próbálták legyőzni nehézségeiket, mindennel és mindenkivel szemben. Éppen ezért az első keresztesek közül sokan azzal a meggyőződéssel mentek a csatába, hogy ez lesz a végső, a történelem utolsó csatája. Mindez magyarázatot adhat a hadjáratok kezdetére, de nem magyarázza meg, miért tartottak ilyen sokáig. Ahhoz, hogy ilyen fontos és költséges expedíciót szervezzen, Nyugat-Európának újjá kellett élednie, és olyan dolgokat kitalálnia, amelyeket azelőtt egyáltalán nem ismert, mint például a jövedelemadó, és el kellett nyomnia a mindezzel szemben álló belső mozgalmakat, mint például a különféle eretnekségeket. Mindez akkora költségeket jelentett, hogy csak az állam, a minden egyén felett álló szervezet volt képes ezt megfizetni. A keresztes hadjárat tehát bürokratikus ügyletté, katonai specializációvá vált, bizonyos tekintetben pedig a lovagkor hosszan tartó divatja is volt, amely azonban elvesztette apokaliptikus jellegét, és tisztán a hatalom akaratának megnyilvánulásává vált. Manapság is vívnak háborúkat bizonyos eszmék jegyében, mint például az emberi jo-gok tiszteletben tartása, de ma már tudjuk, hogy a hit és a lelkesedés nem elég ezekhez a vállalkozásokhoz, és gyakran sejtjük, hogy a kinyilvánított szándék mögött más érdekek húzódtak meg. A keresztes háborúk kegyetlenségei egyszer és mindenkorra megtanították, hogy igazságos háború nem létezik.