"Ifjúkorában Johann B. azzal hitegette magát és az alakulófélben levő magyar közvéleményt, hogy ő a Látó. Ezen a címen írt is egy sokaktól olvasott, még többektől bírált költeményt, melyben azt jövendöli, hogy megújul a világ, még mielőtt az évszázad, melyből a vers írásakor tíz esztendő volt hátra, véget ér. - Talán bizony Apolló nyila fúródott beléd? ­ kérdezte akkor egy barátja félig tréfásan, félig szemrehányóan. - Nem, kedves barátom - felelte ő félig tréfásan, félig elbizakodottan -, hanem Minerva kért tőlem menedéket. Ehhez pedig tudni kell, hogy a költemény a Felső­magyarországi Minerva című folyóiratban jelent meg, mely ezután kevés idővel meg is szűnt. Azóta eltelt öt és fél évtized: a világ megújult, de nem változott meg, illetve nagyon is megváltozott, de közben elfelejtett megújulni. Johann B. pedig Linzben üldögél számkivetve." (Részlet)