Egy Viktória korabeli brit herceg szerteágazó, tágas alagútrendszert építtet ki birtoka alatt, hogy észrevétlenül közlekedhessen kastélya és a környező települések közt. Csakhogy viselkedésében nem ez az egyetlen furcsaság: a magányos különcöt föld alatti kocsikázásai korántsem teszik boldoggá, valamint hatalmas vagyonának egyéb áldásai sem. Kerüli az embereket vajon miért?
A herceg amúgy két közismert viktoriánus híresség, Hasfelmetsző Jack és az Elefántember kortársa. A történésekről és hátterükről elsősorban saját naplóbejegyzéseiből értesülünk. Hat téli hónapon át írja őket, közéjük időről-időre a mellékszereplők rövidebb elbeszélései illeszkednek. A beszámolók eleinte csupán egy rokonszenves, bár kissé bogaras öregember alakját idézik elénk, akinek napjaira mind sötétebb árnyak vetülnek. A törékeny egészségű nagyúr testi és lelki kínokkal küzd, egyre inkább úgy érzi: valamiféle súlyos baj sorvasztja.
A hol babonás, hol a tudomány legfrissebb vívmányai iránt érdeklődő hipochonder egyfolytában a világ dolgain rágódik. Érdeklődése középpontjába fokozatosan az emberi agy kerül: mi másért is lopna egy brit herceg koponyalékelő műszert egy klinikáról?