A ​borgasztronómia fogalma a borok és az ételek harmonikus egyeztetésének meghatározó tényezőit és szabályait fejezi ki. Bármely borvidék borait és ételeit, akkor harmonizálhatjuk a legtökéletesebben, ha megismerjük és átérezzük szellemiségét, történelmi és kulturális értékeit.
A tokaji borgasztronómia a legnagyobb presztízsű magyar bornak, „a borok királyának és a királyok borának” fantasztikusan széles körű ízharmonizációs képességeit fejezi ki. A tokaji bor a borgasztronómia királya is. A régi időkben főúri, fejedelmi és királyi lakomákon a tokaji aszúborokat ugyanígy felszolgálták, hal-, baromfi, vad- és húsételekkel, zöldségekkel, különleges ínyencségekkel, mint gyümölcsökkel és édességekkel. A tokaji aszúk rendkívül gazdag és sokrétű illat-, íz- és aromavilága, amelyben a cukor tökéletes összhangban áll a hosszan visszacsengő gyönyörű savakkal, lehetővé teszi, hogy megfelelő ízesítésű, különféle alapanyagokból készült ételekkel ez a kivételes bor egyedülállóan szép harmóniát hozzon létre.
A szerző a jelen kötettel ki szeretné szabadítani a tokaji aszúborok gasztronómiai értékelését az édességek szűkreszabott, korlátolt világából, és közzétenni a jó hírt, hogy ez a csodálatos bor, a legtökéletesebb társa a magyar és küldöldi gasztronómiák legnagyobb ismertségű különlegességeinek is. Az aszúk és az édes szamorodnik mellett rendkívül elegáns száraz borokat is teremnek Tokaj-Hegyalja szőlői (furmint, hárslevelű, száraz szamorodni), amelyek a tokaji borok ízharmonizációs jelentőségét még tovább szélesítik.