Kis ​​népek irodalmában a drámának olyan szerepe van, mint valami geológiai szondának: történelmük, történelmi tudatuk belső rétegeiről ad hírt, a mindig mélyebbre hatol az ábrázolt eseményeknél, a drámai pillanat nagyfeszültségének éles és pontos képeibe sűríti a mondanivalót. Ivan Radoev drámája a Vörös és barna így rögzíti a művészet közegébe a huszadik század egyik legmegrendítőbb, szívszorítóan izgalmas eseményét: Dimitrov hősies helytállását a friss hatalmától megrészegült náci Németország törvényszéke előtt. Így hozza érzékletes közelbe Nikola Ruszev műve a bolgár államiság létrejöttének különleges viszonyait, hetedik századi atmoszféráját.A második világháború bolgár antifasiszta ellenállásáról ad líraian szuggesztív képet Ivan Pejcsev színműve, s a személyi kultusz időszakának, a koncepciós pereknek több rétű tragikumát mutatja meg Dzsgarov Az ügyész-e egyetlen emberi lélek gyújtópontjában. S hogy a bolgár dráma kivívta helyét a világirodalom élvonalában, mi sem bizonyítja fényesebben, mint Jordan Radicskov Zűrzavar-a, ez a bolgár népiségbe gyökerező a mégis általános érvényű, a ma emberének belső világáról, sajátos viszonyairól villámlóan újat és eredetit mondó groteszk játék. Kötetünk egymással rokon s egymástól eltérő írói attitűdöket mutat be, számot ad a művészi megvalósítás legkülönfélébb módozatairól, érzékeltetve a bolgár drámairodalom gazdag színskáláját.