Darwin elmélete, miszerint a világban anyagon kívüli értelem nem létezik, akár igaz is lehet, és ez veszélyes gondolat. Mennyiben függ az ember az anyagi világtól, illetve milyen mértékben független tőle – ez Daniel Dennett számára a darwini elmélet megkerülhetetlen interdiszciplináris (biofilozófiai) kérdése.

„Az erkölcs születéséről alkotott bármilyen elméletnek a biológiával közös kultúrába kell integrálódnia.” Ez tehát Dennett programja. Dennett konklúziója, hogy Darwin „veszélyes gondolata” által nem juthatunk el az erkölcsi magatartás valamilyen végső képletéhez. Erkölcsi készségünk szüntelen csiszolására viszont van lehetőség. Dennett írói stílusa leginkább így nevezhető: kozmikus humor. Talán még Darwin is meglepődne az emberi faj egy olyan sikeres példányán, mint ő.

(Népszabadság, Szilágyi Mihály)

…az evolúciós gondolat kritikusai, bármilyen oldalról jöjjenek is egyébként, mindig „égi fogantyúkat” keresnek, azaz olyan csodálatos, a tudomány eszközeivel nem magyarázható jelenségeket vagy isteni beavatkozások jeleit, amelyek nélkül az élet keletkezése és működése, az elme, a jelentés, a nyelv vagy a kultúra kialakulása nem érthető meg. Az „égi fogantyúk” helyett Dennett mindig rámutat a „földi daruk” működésére, azaz arra, miként lehet ezeket a csodálatosnak tűnő jelenségeket csodák feltételezése nélkül megmagyarázni, hogyan lehet elképzelni a tervszerűség, a célszerűség, az intencionalitás megjelenését más, alacsonyabb rendű folyamatok spontán kölcsönhatásaként. A tudományos népszerűsítés elég magas szintjén Dennett valamennyi állítása elfogadható, a szükségképpen megtett egyszerűsítések indokoltak, és a következtetéssel is egyetértek, hogy írástudó embernek ma már nem illik az evolúció tényét kétségbe vonni.

(BUKSZ, Csányi Vilmos)