1944-ben mind a náci hadvezetőségnek, mind az amerikai főparancsnokságnak súlyos gondjai támadtak. Egyrészt Penemündében, ahol a német ,,csodafegyver" közvetlenül a befejezés előtt állt, elfogyott a speciális ipari gyémánt készlet; másrészt a normandiai partraszállást előkészítő szövetséges légi főparancsnokság nem tudta megoldani egy döntő fontosságú repülőgép műszer előállítását, és ez az egész inváziós hadműveletet veszélybe sodorta. Ekkor született meg a ,,nagy tipp". Mivel mind a két fél rendelkezik azzal, amire a másiknak szüksége van - cseréljenek!
Az akció üzleti lebonyolítását a német bankár, Rhinemann vállalta, a technikai lebonyolítást pedig az amerikai titkosszolgálat egyik legtapasztaltabb tisztjére, David Spauldingra bízták.
Csakhogy sem Rhinemann, sem Spaulding nem tudott arról, hogy a nácik és az amerikaiak a csereüzleten kívül abban is megállapodtak, hogy a cserét végrehajtó személyeket egytől egyig el teszik láb alól.
CSAK TANÚ NE MARADJON!