Sok mindent tudtunk, még többet sejtettünk eddig is arról, hogyan tiporta el immár befejezett történetének legnagyobb népfelkelését a Bolsevik világbirodalom. Ezúttal nem az áldozatok szemszögéből, hanem – működés közben – belülről láthatjuk a félelmetes gépezetet. Az itt összegyűjtött, a mellékletekkel együtt 86 dokumentum kisebb része szerepel Borisz Jelcin Göncz Árpádnak gesztusként átadott dossziéjában is, a kötet anyagának többségével azonban eddig csak különleges engedéllyel rendelkező kutatók szűk köre találkozhatott.
Két orosz hungarológus, Vjacseszlav Szereda és Alekszandr Sztikalin, a moszkvai Szlavisztikai és Balkanisztikai Intézet munkatársai, 1956 eseményeiről a lehető legteljesebb képet adó gyűjteményt állították össze. Munkájuk eredményét érdekfeszítő dokumentumregényként is olvashatjuk, amelynek hősei a kor világpolitikájának olyan kulcsfigurái, mint Hruscsov és Tito, Mikojan és Szuszlov, Kádár vagy Nagy Imre. Az iratok szövegét talán névtelen apparatcsikok fogalmazták, de az aláírók között olyan „szerzők” vannak, mint Jurij Andropov, akinek karrierje a budapesti nagyköveti posztról a KGB-vezérségen át a legfőbb párt- és állami funkcióig ívelt. Vagy – ellenpéldaként – a titkosszolgálat érős embere, Szerov tábornok, akinek csillagzata Budapest után nemsokára leáldozik.
A magyar szereplők között sok tisztes helytállást igazolnak az ellenséges megfigyelők tanúvallomásai. De felfedezhetünk kisstílű feljelentőket is, köztük magát Rákosit, aki visszatérést gazdái számára is undorító intrikával próbálja kiérdemelni.
Ez a könyv az érdeklődőnek újra és újra fellapozható olvasmány, kutatóknak nélkülözhetetlen forrásanyag.