Egy régi gavallér emlékei. Válogatás a Naplótöredékekből 1824-1887.

Szép állapotban.

Bp, Helikon. 588 l. Számos képpel. (1984)
Kitűnő állapotban.
Kartonkötésben, védőborítóval.

Bevezetés
Hosszas habozás után, barátaim unszolásának engedve, végre reá adtam magam arra, hogy naplótöredékeimet összeállítsam s egy egésszé illesszem össze.

Mint 1824-ben született, hazám történelmének igen érdekes szakát éltem át. Zsenge ifjúságom s első emlékeim napjai éppen összeesnek Magyarország újra ébredésének korszakával. Utóbb, mint az életbe lépő ifjú, 1843. június hó végső napjaiban, éppen 19 éves koromban tevém le a jogászi vizsgát Késmárkon s még ugyanazon év december havában Pozsonyba indultam, mint gróf Ráday Gedeon, Pest vármegye akkor sokat emlegetett követének írnoka. Az 1843/44-ben Pozsonyban székelő országgyűlés hazánk reformtörekvéseinek egyik legnevezetesebb mozzanatát képviseli; joggal mondhatom tehát, hogy érdekes időszakban kezdettem az élettel magával megismerkedni. E pillanattól kezdve, el levén határozva az akkor dívó eszmék s divat szerint, miszerint öcsém, Ármin gazda leend, én pedig a közpályára lépendek, - hazám minden nevezetesebb mozzanatának részesévé lettem, mert akarva, nem akarva, nem voltam képes többé, mint kissé ideges s érzelgős természetű, megállapodni azon lejtőn, melyre részint hajlam, részint meggyőződés, részint pedig, amint föllebb jelzém, traditio nyomán léptem; mert a politika bármi szerény tevékenysége lejtőjén megállapodni, rendesen csak a végbukás alkalmával vagyunk képesek.

Nem csoda tehát, ha számtalan érdekes tapasztalataimból mintegy kiindulva s azok által indíttatva, sokan barátaim s ismerőseim közül unszoltak, írnám meg "Mémoire"-jaimat. Mémoire-okat nem írhatok, mert soha semmiféle helyzetében az életnek, s hazám a közel lefolyt 45 év alatti eseményei alatt, sem fő, sem kiváló szerepet nem vittem; segédkeztem, napszámoskodtam, kortesvezér valék, sürgölődtem, forgolódtam s mindig igen sokra reá értem ugyan, de soha oly állásra szert nem tettem -, de mint szerény s minden hiúságtól ment, öntudatos ember, azt elérni nem is vágyakodtam -, mely állás kidomborodónak, kiválónak lett volna mondható.

Megengedem azonban, hogy változatos s gyakran a regényességet megközelítő élményeim fölemlítése, - lehet bizonyos tekintetben mulattató s némely esetekben tanulságos is, amennyiben nem árt nekünk néha-néha egy visszapillantást tennünk, mert amilyen igaz, hogy reformjaink keresztülvitele következtében nem minden jól van úgy, amint van, éppen oly igaz az is, hogy nem mind rossz az, amint hajdan volt.

Részlet a könyvből:
Pest befásítása hajdan

Tudvalevőleg az 1830-i tél rendkívül szigorú volt; a szegény ember sokat szenvedett fűtőanyag hiányában. Akkor történt az, hogy József nádor kiadta a rendeletet, hogy a városligeti fasor sudaras nyárfái mind vágassanak ki, s azok fája osztassék ki a szegények között. Úgy is lett. Sohasem feledem el, ama havon elterülő két sor hatalmas fa, a pusztulásnak mi különös benyomását hagyta hátra emlékemben. Ezután lett kiültetve a városligeti fasor, a még most is ott sínlődő négy sor vadgesztenyefákkal. Fölemlítésre méltónak tartottam e tényt különösen azért, mert furcsa világot vetett akkori közigazgatási s közlekedési viszonyainkra. A Pest legközelebbi szomszédságában levő határok, úgy mint: Kerepes, Gödöllő, Mácsa, Kálló, Aszód, Mindszent, Kartal, Szent-László, Isaszeg, ahol most egyik virágzó gazdaság a másik szomszédságában díszlik, csekély hasznot hajtó erdőségekkel valának elborítva; s mégis, hogy fát lehessen szerezni Pest szegényeinek, az egyetlen, e városban lévő nyilvános kertet valának kénytelenek a pusztulásnak szentelni.