Egy jóslat szerint Juliana sorsa a kútba dobott kő által keltett vízgyűrűkhöz hasonlít. Sok emberrel találkozik majd, némelyekkel csak futólag, mint az egymást érintő vízgyűrűk, míg mások újra meg újra meghatározzák az életét, ahogy a kút fala a hozzáverődő vízgyűrűk útját. Juliana előkelő származása ellenére szeret cigányok társaságában időzni. Ennek köszönheti, hogy túléli a szörnyű mészárlást, melyben egész családját megölik. Az elárvult hercegleányt a cigánytörzs egyiktagja veszi pártfogásába, ő pedig velük vándorol egészen Angliáig. Kénytelenségből még lopni is megtanul, ám egy alkalommal rajtaveszt: épp egy nemesúr hátaslovát köti el, amikor a férfi elkapja, és a törvény kezére akarja adni. Lótolvajként akasztás vár rá, de a komisz tréfákat kedvelő VIII. Henrik végül úgy dönt, hogy őlordsága vegye inkább feleségül a szutykos cigánylányt…