Mi van akkor, ha Erik mégsem halt meg? Ez a gondolat foglalkoztatott, miután megnéztem a Tony Richardson által rendezett, 1990-ben készült Az Operaház Fantomja című filmet, Charles Dance, Burt Lancaster és Teri Polo főszereplésével. Ahogy telt az idő, ez a kérdés egyre mélyebben véste bele magát elmémbe, mígnem tollat ragadtam, és úgy döntöttem, papírra vetem saját elméletemet. Talán Erik apja, Gérard Carriere, a Párizsi Operaház egykori igazgatója meg tudta menteni a fiát. Talán volt egy hely, ahová magával vihette, hogy azután biztonságban gondoskodhasson róla. Lehet, hogy a titokzatos fantomról kevesebbet tudtunk meg a filmből, mint szerettünk volna? A regény elviszi az olvasót Franciaország csodaszép északi tájaira, Párizs föld alatti labirintusaiba, és bemutatja Marokkó titkokkal teli, misztikus, ugyanakkor nagyon is csábító, színpompás világát. Mindezt egy alig 35 esztendős európai fiatalember szemszögéből nézve, aki eddig csak könyvekből ismerhette az őt körülvevő világot.
„ – Szerintem mindketten örülhetnek, hogy ennyivel megúszták! – vonta le a következtetést a felügyelő, ezzel is igyekezve oldani a túlontúl is feszült hangulatot, melynek egyszerűen nem értette az okát. Majd visszament a zongorához, és jó ideig a térképet bámulta. Végül farkasszemet nézve Erikkel megszólalt: – Oda tudna vezetni minket?
– Ha akarnám, igen!
– De nem akarja!
– Persze, hogy nem! – fakadt ki Gérard. – Gondoljon csak bele, mi lenne, ha meglátná valaki! Arról nem is beszélve, hogy mit mondana az embereinek.
– A legmegbízhatóbb rendőröket választom ki – ígérte Ledoux. – Nem fognak kérdezősködni. Ha mégis, akkor elhitetem velük, hogy Erik egy másik városból érkezett nyomozó, aki azért jött, hogy segítsen felgöngyölíteni ezt a nehéz ügyet. Sok az ellensége Párizsban, mert néha beépül a bűnözők közé, elősegítve ezzel kézre kerítésüket. Ezért kell álarcot viselnie.
– Szép! – húzta el a száját Erik. – Előbb azt sem engedi, hogy elhagyjam a birtok területét, most meg előléptet nyomozóvá, és arra kér, menjek vissza Párizsba, és fogjak el egy egész bűnbandát.
– Igen, erre kérem! – tekintett rá reménykedve a felügyelő. – Ha kifogása lenne az álcája ellen, biztosíthatom, van még pár ötlet a tarsolyomban.
– Elhiheti, nekem is! – lépett az ablak elé Erik.
Olyan szemekkel bámulta a kinti tájat, mint egy rab, aki börtöne rácsain át nézi a szabadságot. Gondolataiból Ledoux kezének érintése zökkentette ki, mikor finoman a karjára tette a kezét.
– Kérem, Erik! Könyörgök, segítsen nekem, nincs más, akihez fordulhatnék! Tudom, hogy az emberek, akár rablók, akár tisztes polgárok, nem számítanak önnek, de én...
– Megmentette az életemet! – fordult szembe vele a fiatal férfi, és kék szemei hálásan csillogtak a maszkja mögül. – Tartozom önnek ennyivel.
– Ez őrültség! – csapott széke karfájára Carriere. – Nem engedlek el!
– Épségben visszahozom a fiát, Gérard – sietett hozzá Ledoux. – A szavamat adom!
– A szava nem védi meg egy gazember késétől vagy pisztolyától.
– Erik csupán abban segít nekünk, hogy megtaláljuk azt a bizonyos csapóajtót. A többi már a mi dolgunk. Őt nem fenyegeti veszély, személyesen gondoskodom a biztonságáról.
Gérard könyörögve nézett a fiára.
– Nagyon kérlek, ne tedd ezt! Nem ismered a kinti világot...
– Visszajövök épen és sértetlenül! – ígérte Erik, miközben lassan odasétált hozzá.
Apja azonban felállt, megkerülte őt és a kijárat felé indult.
– Kár koptatni a nyelvemet, amikor mindketten ellenem vannak! – kiáltotta vissza sem fordulva. – Menjenek csak, és ölessék meg magukat! Engem már nem érdekel!”

A regény megvásárolható ebook és nyomtatott könyvben itt:
http://publioboox.com/hu_HU/erik

A regény weboldala: http://www.erik.eoldal.hu/

A regény facebook oldala: https://www.facebook.com/Gabryel-Flynt-Erik-%C3%BAjonnan-megjelent-Operah%C3%A1z-Fantomja-reg%C3%A9ny-104308819904231/timeline/?ref=bookmarks

Rebecca Blackhorse ajánlója Gabryel Flynt: Erik című regényéhez:
http://rebeccablackhorse.blogspot.hu/2015/06/gabryel-flynt-erik-tony-richardson-1990.html