A konyhaművészet éppen olyan, mint a divat. Állandóan változik. Ám a divatban is vannak olyan örök darabok, melyek - némi igazítással, alakítással - mindig megfelelnek az igényeknek: hagyományőrzők és korszerűek egyszerre. Ilyen a jó szakácskönyv is: tudomásul veszi, hogy a világ állandóan változik körülöttünk, az étkezés világa is. Nemcsak azért, mert a média ma már a földgolyó szinte minden konyhájába betekintést enged, és kedvet csinál, sőt biztat, hogy kipróbáljuk más, olykor igencsak távoli népek kedvenc étkeit, de azért is, mert a táplálkozástudomány is kilépett elefántcsonttornyából, és mindent megtesz azért, hogy kutatásainak eredményei eljussanak az érintettekhez, különösen a családi konyhát általában vezető, a főzésben élen járó asszonyokhoz, lányokhoz. De a jó szakácskönyv nem öntheti ki, ahogy mondani szokták, a fürdővízzel együtt a gyereket is. Étkezési szokásainkban szűkebb és tágabb környezetünk régi receptjeinek megőrzése és alkotó felhasználása ugyanis legalább olyan fontos, mint az állandóan változó divat követése. Tehát a jó szakácskönyv feladata: alapanyagaiban, ízeiben, elkészítési módjaiban harmonikus receptkínálatot nyújtani az olvasónak, hogy megtalálhassa mindazt, amit a hagyományos és a modern konyha e keretek között kínálhat.