Különös munkát tart kezében az olvasó. Rejtély már a cím is: Physiologus, amely csupán egy ismeretlen szerzőre utal, aki a Természet ismerője. A természet, ahogyan a Physiologus leírásaiban feltárul, a mai ember számára meghökkentő, mégsem ismeretlen. Ki ne hallott volna már a fiait vérével tápláló pelikánról, a szűzies egyszarvúról, az önmagát elégető, majd új életre támasztó főnixmadárról s a többi valóságos vagy mesés lényekhez fűződő réges-régi jelképekről? A Physiologus ezeknek a szimbólumoknak első ránk maradt összefoglalása; egyidős a kései hellenisztikus kultúrával és a kereszténységgel, s a középkori bestiáriumok előfutáraként későbbi korok művészeinek bizarr fantáziáját is megihlette. Ismeretlen ismerősünk: egyszerre fontos művelődéstörténeti forrás és tekervényes logikájú, mesés olvasmány. Kötetünket Zsámboki János reneszánsz kori Physiologus-kéziratának színes állatábrázolásai díszítik.