A kitűnő romániai magyar folklorista széki tréfák és elbeszélések színes gyűjteményét nyújtja át olvasóinak. Élvezetes, eleven, olykor mosolyogtató, olykor megdöbbentő olvasmány ez a „novellagyűjtemény”. Nagy Olga azt a „szellemi hátteret” is felvillantja, amely a széki ember életét meghatározza, s amely nélkül igazán nem is érthetnénk meg e sajátos „népi szociográfiát”.
"Szék nagyközség parasztjainak sorsa az élet örök ritmusában, a gyermekkortól a halálig tárul fel előttünk. Az elpusztíthatatlan életkedvben rejlik, hogy a szegénység, a lelki nyomor, a kiszolgáltatottság évszázadok alatt sem tudta elfojtani a keserű humor, a felszabadult kacagás hangjait …
Kimondottan erotikus népi tréfák, „viccek” is akadnak itt … Ezek a történetek egyáltalán nem idegenek a nép életétől, annak mindig is részei voltak, csupán az álszemérmes felfogás … az oka annak, hogy folklórkiadványaink szegényesek e téren" – írja Nagy Olga.