Vitorlán Kekovába

Jó állapotban.

A "Semmi fényéveivel" előtte, a nagy Élet közel kilenc évtizedes tapasztalataival mögötte: az új Faludy-verseskötet friss, lírájának semmi "őszikés", semmi megroskadó jelzése nem akad. Hanem - mintegy emberi példaként - a bőséges élményanyag erasmusi bölcsességű lírai feldolgozását folytatja tovább. Mikor megszülettem (1910), mikor kilencévesen éjjelente az erkélykorláton táncoltam (1919), midőn először találtam rá az ölelkezés gyönyöreire (1927), mikor egy szép, hisztérikus, szeszélyes osztrák színészlányt szerettem, s közben a nép Hitlert hozsannázta (1933) - ezek a nagy ívű, humorral, játékos szellemmel és finom öniróniával átszőtt verses epikum nyitó témái, illetve korkijelölő évszámai. Ez az emlékidéző "nagyciklus", mely félhosszú és hosszú költeményekből a kötet törzsét képezi, a továbbiakban a politikum, az üldözöttség megidézése felé tágul (1949, 1957): hogyan követték leselkedve letartóztatása előtt, majd az emigráció első napjaiban miként lett a magyar szabadságharc szónoka, hirdetője Közép- és Dél- Amerika nyomorult, fasisztoid diktátorok uralta országaiban. Lírai alapozású anekdoták? modern szellemű - fűszeres, fordulatos - versnovellák? igrices hangú krónikás beszámolók? - nehéz eldönteni. Az kétségtelen, hogy ez a nagy pásztázás a szó legjobb értelmében szórakoztató és egyben nagyon komoly is, az emberi szabadság mellett személyes módon tanúskodva. Ehhez az 1986-87-ben írott ciklushoz szonettek "vezetnek fel", a zárt forma míves kötésében hozva a baráti öröm, a megaláztatás, a hűség és árulás, a kommunista terrorra való visszatekintés tematikáját (Mint Erazmus meg More; Vigasztaló; Ávós Nagy László; Záróelőadás stb.). - Különösen a történelmi érdeklődésű olvasók biztathatók e kötet olvasására - figyelve viszont arra, hogy a konzervatívabb beállítottságúak a Faludy-féle bukolikát "szemérmetlenségnek" vehetik.