Sade, a (Szodoma százhúsz napja) szerzője inkább az életét kockáztatja, semhogy elfogadja a vérpad terrorját. Szigorúan elválasztja a libertinizmus fantáziaszínpadát - ahol mindent szabad, a kegyetlenség pedig az élvezet nélkülözhetetlen hozzávalója - a világ többi részétől - és az önéletrajzi síktól (ezért marad titokzatos író)... Ha úgy olvassuk Sade-ot, hogy figyelmen kívül hagyjuk az irodalom szabadságát, öntörvényűségét, és ha nem tartjuk folytonosan szem előtt a gondolatmenetek erotikus irányultságát, akkor az élvezés bűvkörében mozgó észjárása alapján gonosztevőnek látjuk és akként is ítéljük el.