A könyv kitűnő állapotban van.

Tartalom:
A látszat csal. Ne higgy a szemednek akkor sem, ha a nappalidban a feleséged egy idegen férfi mellkasán zokogva áztatja csuromvizesre annak pólóját. Hiába az egyértelmű helyzet, ez nem az, aminek látszik!
Akkor se higgy a szemednek, ha egy társkereső weboldalról imádott férjed mosolyog rád, elváltnak adja ki magát, tartós kapcsolatra vágyik és gyereket szeretne. Annak ellenére, hogy hat éves a kislányotok és azt hitted, hogy a ti vagytok a mintacsalád… Hát igen, a látszat néha csal, no de ekkorát?
Vannak emberek, akikért bármit megtennénk…
A harmincas éveiben járó Fran számára ebbe a legbelső körbe tartozik a lánya, a férje és a legjobb barátnője, Alison, aki halálos beteg. Alisonnak meg vannak számlálva a napjai, ám halála előtt még szeretné kiválasztani az „utódját”, egy új feleséget a férjének, aki majd felneveli a lányait. Megkéri Frant, hogy segítsen neki ebben az abszurd vállalkozásban. Barátnőjének egyáltalán nem tetszik az ötlet, de képtelen visszautasítani egy igaz barát utolsó kívánságát, és bejelentkezik egy internetes társkereső honlapra.
Ezzel a lépéssel azonban a saját életét is fenekestül felforgatja, ugyanis rövid keresgélés után a következő hirdetésre bukkan:
„Harmincnyolc éves, száznyolcvanöt centi magas, sportos, vidám alaptermészetű családcentrikus, egyedülálló férfi vagyok. Szeretek utazni, sportolni, olvasni, szinházba, társaságba járni. Nincs gyermekem, de már vágyom rá, hogy körülöttem rohangáljanak egy nem túl távoli jövőben. Leendő partneremnek intelligens, vidám, gyermekszerető, utazást, bulizást kedvelő, csinos, szőke hosszú lábú 30-as nőt keresek. (Pókot szeretők kíméljenek!)”
A magát Facérnak nevező illető fényképe pedig a megszólalásig hasonlít férjére, Maxre…
Susy McPhee regénye az utóbbi évek egyik legígéretesebb debütálása. Egyszerre szellemes, megható és elgondolkodtató – igazi remekmű!