Nem postázok semmit, csakis személyes átadás lehetséges, legfőképpen Budapest és általában Pest megye területén, nagyobb összegű rendelés esetén máshol is.

Borítóján alul egy apró szakadás, ezenkívül jó állapotú
Ajándékozási bejegyzéssel

1989. február 14-én, Bálint-napon Salman Rushdie-t felhívta a BBC újságírója, és közölte vele, hogy Homejni ájatullá „halálra ítélte”. Ő első ízben hallotta a fatva szót. Bűne? Hogy írt egy regényt A sátáni versek címmel „az iszlám, a Próféta és a Korán ellen”.

Így kezdődik az a rendkívüli történet, amelyben egy író a föld alá kényszerült, házról házra költözött, s közben állandóan felfegyverzett rendőrök védték. Megkérték, hogy válasszon álnevet, amelyen a rendőrök szólíthatják. Ő kedvenc íróira gondolt, s az ő nevüket vegyítette; így jutott eszébe Conrad és Csehov – Joseph Anton.

Hogyan él együtt az író és családja több mint kilenc éven át a gyilkosság fenyegetésével? Hogyan folytatja a munkát? Hogyan lesz szerelmes, és hogyan szakít? Hogyan formálja gondolatait és tetteit az elkeseredés, hogyan és miért botladozik, hogyan tanul meg ellenállni? Rushdie e kiváló memoárban először meséli el ezt a történetet; annak történetét, hogy miképp vívta meg korunk egyik döntő fontosságú csatáját a szólásszabadságért. Beszél a felfegyverzett rendőrök melletti élet hol nyomasztó, hol komikus valóságáról és a védelmezőivel kialakított szoros kapcsolatról; arról a harcáról, hogy megszerezze kormányok, titkosszolgálati főnökök, kiadók, újságírók és írótársak támogatását és megértését; valamint arról, hogy miképp nyerte vissza a szabadságát.

Rendkívül őszinte és becsületes, lenyűgöző, provokatív, megindító és létfontosságú könyv ez. Mert ami Salman Rushdie-val történt, az az első felvonása volt egy drámának, amely valahol a világban még ma is nap mint nap játszódik.