Kelet, nyugat
Új állapotban.
Szépségesen költői és bájos írások gyűjteménye Salman Rushdie első novelláskötete. Mintha varázsszőnyegen utaznánk a három ciklusra osztott kilenc elbeszélésben föltáruló korok, helyszínek és események között, melyek látszólagos különbözősége és esetlegessége végül egységes egészet alkotva a kizárólagosság, a tiszta faj, a tiszta kultúra és a tiszta vallás elméletei ellen, a kulturális és vallási pluralizmus szükségessége mellett érvel. A „Kelet” az Angliában élő, ismeretlen vőlegényhez készülő szépséges pakisztáni lány, valamint egy ravasz özvegyasszony által megigézett riksásfiú esetét beszéli el, míg a pénzkölcsönző tragikomikus története a mágikus realizmus gyöngyszeme. A „Nyugat” Tristam Shandy stílusában mesél a Hamlet udvari bolondjának hányattatásairól, a felszínes örömökből kiábrándult, a konkrét és absztrakt „otthon” után vágyó fogyasztói társadalomról, és a dicsőséget már-már szerelmes hevülettel kívánó Kolombuszról. A „Kelet, Nyugat” a két világ szintézise, melyben az Indiából bevándorolt narrátor egy vörös hajú walesi őrültet tisztel guruként, a magukat Star Trek-hősöknek képzelő indiai diplomaták szikh szélsőségekseket üldöznek, a kötet témáit összegző zárótörténet, az idős dada és az egykori sakknagymester megkapó románca pedig szorosan összefonódik egy tinédzser fiú – Rushdie – férfivá érésének történetével. A szerző, miként az olvasó, előbb az egyik, majd a másik világhoz húz, végül azonban nem hajlandó választani. „De nekem is kötelek vannak a nyakamon, a mai napig kötelek vannak rajta, húznak erre és arra, Keletre és Nyugatra, a hurkok szorulnak parancsolóan: válassz, válassz. Ugrálok, horkantok, nyerítek, ágaskodom, rugdosok. Kötelek, nem választok köztetek. Lasszók, pányvák, egyikőtöket sem választom. Halljátok? Nem választok.” Az 1947-ben Bombayben született, két anyanyelvű (angol és urdu) Salman Rushdie 1981-ben vált világhíressé. Az éjjfél gyermekei című – García Márquez Száz év magány-ához hasonlított – regényével, amely magyarul is megjelent, akárcsak következő műve, a Szégyen és meseregénye, a Hárun és a Mesék Tengere. Az Angliában élő írót 1989-ben Sátáni versek című könyve miatt iszlám fundamentalisták halálra ítélték, s a regényt nyilvánosan elégették.
Szépségesen költői és bájos írások gyűjteménye Salman Rushdie első novelláskötete. Mintha varázsszőnyegen utaznánk a három ciklusra osztott kilenc elbeszélésben föltáruló korok, helyszínek és események között, melyek látszólagos különbözősége és esetlegessége végül egységes egészet alkotva a kizárólagosság, a tiszta faj, a tiszta kultúra és a tiszta vallás elméletei ellen, a kulturális és vallási pluralizmus szükségessége mellett érvel. A „Kelet” az Angliában élő, ismeretlen vőlegényhez készülő szépséges pakisztáni lány, valamint egy ravasz özvegyasszony által megigézett riksásfiú esetét beszéli el, míg a pénzkölcsönző tragikomikus története a mágikus realizmus gyöngyszeme. A „Nyugat” Tristam Shandy stílusában mesél a Hamlet udvari bolondjának hányattatásairól, a felszínes örömökből kiábrándult, a konkrét és absztrakt „otthon” után vágyó fogyasztói társadalomról, és a dicsőséget már-már szerelmes hevülettel kívánó Kolombuszról. A „Kelet, Nyugat” a két világ szintézise, melyben az Indiából bevándorolt narrátor egy vörös hajú walesi őrültet tisztel guruként, a magukat Star Trek-hősöknek képzelő indiai diplomaták szikh szélsőségekseket üldöznek, a kötet témáit összegző zárótörténet, az idős dada és az egykori sakknagymester megkapó románca pedig szorosan összefonódik egy tinédzser fiú – Rushdie – férfivá érésének történetével. A szerző, miként az olvasó, előbb az egyik, majd a másik világhoz húz, végül azonban nem hajlandó választani. „De nekem is kötelek vannak a nyakamon, a mai napig kötelek vannak rajta, húznak erre és arra, Keletre és Nyugatra, a hurkok szorulnak parancsolóan: válassz, válassz. Ugrálok, horkantok, nyerítek, ágaskodom, rugdosok. Kötelek, nem választok köztetek. Lasszók, pányvák, egyikőtöket sem választom. Halljátok? Nem választok.” Az 1947-ben Bombayben született, két anyanyelvű (angol és urdu) Salman Rushdie 1981-ben vált világhíressé. Az éjjfél gyermekei című – García Márquez Száz év magány-ához hasonlított – regényével, amely magyarul is megjelent, akárcsak következő műve, a Szégyen és meseregénye, a Hárun és a Mesék Tengere. Az Angliában élő írót 1989-ben Sátáni versek című könyve miatt iszlám fundamentalisták halálra ítélték, s a regényt nyilvánosan elégették.
