Nem postázok semmit, csakis személyes átadás lehetséges, legfőképpen Budapest és általában Pest megye területén, nagyobb összegű rendelés esetén máshol is.

Első borítója kissé viseltes

Főhőse egy gimnáziumi tanár, aki lepkehálójával rovargyűjtő útra indul, amelyről soha többé nem tér vissza. Egy homokratelepült falu férfitagjai foglyulejtik, összezárják egy fiatalasszonnyal a homokkráter mélyén épült házba s állandó munkára – a csordogáló homok örökös elhordására kényszerítik. Ez a kafkai kényszerhelyzet borzalmainak ecsetelése, a férfi menekülési kísérleteinek drámai leírása mindvégig feszültséget teremtenek a különben kevés mozzanatból álló cselekményben. A regény mélyebb értelme a homokkráter, melyben a férjét és gyermekét elvesztett fiatalasszony él, életfilozófiai jelkép. A városból jött tanár előbb szellemes, de hiábavaló terveket sző egyrészt saját menekülésére, másrészt a homokbasüllyedt falu helyesebb telepítésének ésszerűbb megoldására. Lassan azonban személyes meggyőződése, hogy a maga és a rászoruló asszony életét másként nem tarthatja fenn, csak a homok természete szerint kialakított, rettenetesen nehéz, de szükséges és hasznos munkával, rádöbbenti, hogy életének az az értelme, amit csinál. Úgy érzi, itt – bármilyen nagy áron – de megszabadult a modern társadalomból menekülésre kényszerítő magányérzetből is, mert a magány a kielégítetlen vágyálmok gyötrelme. S amikor az asszonyt gyermekszülés előtt az addig ellenségesen viselkedő falusiak elviszik és neki szabad mozgást biztosítanak, nem megy el. Tudja, hogy a szökésről még lesz idő gondolkodnia.

Abe Kobo nem annyira regényt vetít elénk, mint inkább életfilozófiát épít a magányból, a közönyből, azaz a „homokból”, mely mindannyiunk körül létezik, s rajtunk múlik, hogy elsüllyedünk-e benne.