Az indiai írónő 1997-ben ezzel a regényével egy csapásra világhírű lett. A kiadók valamennyi kontinensen szinte ölre mentek a mű jogainak megszerzéséért, s Az Apró Dolgok Istene azóta sem tűnt el a könyvesboltokból. Arundhati Roy harminchat évesen maradandó regényt alkotott. A siker titka valószínűleg az az egyszerű tény, hogy a könyv remekmű; fülledt érzékiséggel telített, letehetetlen krimi, mely kíméletlen pontosságú képet fest India titokzatos világáról - a kasztrendszerről, az asszonyi sorsról, a kommunizmusról, a brit uralom örökségéről. A regény egy viszonylag előkelő, kéralai szír keresztény család összeomlását írja le - egy reménytelen szerelem történetét, amely elkerülhetetlen tragédiába torkollik, s mindent és mindenkit magával sodor a pusztulásba. A hősnő, a szépséges Ammu elhagyja részeges férjét, s hazaköltözik családjához, hogy otthon nevelje két gyermekét, a hétéves ikerpárt. Ammu csodálatos anya, akiért rajonganak gyermekei. Ám vannak olyan pillanatok, amikor titokban fellázad sorsa, a magányra ítélt, önfeláldozó anya sorsa ellen, és megszegi a törvényeket, amelyek előírják, hogy kit kell szeretni, hogyan, és mennyire. A cselekmény körbe-körbe forog a tragédia - a szerelem beteljesülése és az azt követő katasztrófa éjszakája - körül: Ráhel és Eszta hol huszonöt év távlatából néznek vissza az eseményekre, hol tehetetlenül sodródnak velük az ismeretlen felé. A megrázó két hét története lassan, csapongva bontakozik ki és éri el a feszültség csúcspontját: a legfontosabb eseményeket az író a könyv utolsó oldalaira sűríti, addig hagyja, hogy az olvasó izgatottan keringjen a különböző idő- és érzelmi síkok labirintusában.