„ - Minden kínosnak mondott helyzet is jó valamire. Ha tanult belőle, akkor nem volt hiábavaló – tanított tovább Bálint. - Azt szoktam mondani, hogy fel kell próbálni az életet. Ha valahol nem jó, nem méretre szabott, akkor igazítani kell rajta. Erre valók az érzéseink. Kiválóan megmutatják, hogy merre kell haladnunk. Ha valahol nem jó, onnan el kell jönni.
- Nem lehet mindenhonnan eljönni – kötözködtem tovább.
- Így igaz. Lehet, hogy nem is kell. Lehet, hogy csak arra van szükség, hogy egy másik oldalát is megismerjem a helyzetnek. Lehet, hogy onnan nézve, már nem tűnik olyan borzasztónak. Sőt, még az is lehet, hogy ha még nagyobb érdeklődéssel szemlélem, akkor kívánatos is lehet.
- Jaj, akkor mégis túl bonyolult ez nekem. Most akkor menni kell, vagy maradni, változtatni vagy nem? – nyavalyogtam még mindig.
- Ha változtatni nem is, de változni mindenképp. Ha változom, az megmutatja, hogy kell-e változtatnom. Az emberek mindig fordítva csinálják. Elkezdenek változtatni. Munkát, férjet, feleséget, lakóhelyet. Aztán meg csodálkoznak, hogy mégsem változott igazán semmi. Az érzéseik ugyanolyanok. Szóval változni csak én tudok. Nekem van erre jogom, lehetőségem, de ennek a felelőssége is az enyém - és, mintegy befejezve a mondandóját, kiitta a limonádéját.
Teljesen feltöltődve indultam haza, miután hosszasan köszöngettem Bálintnak a segítséget. Még nem tudom, mit is kezdjek ezekkel az okosságokkal, de megérintett az biztos.
Akkor megyek, és felpróbálom az életet.”