Jelen írás keretét Friedrich August von Hayek elméleti rendszerének kritikai elemzése adja, célja pedig a piac és az igazságosság viszonyának (részleges) feltárása. A dolgozat mondanivalója a következő: a szabadpiac legalábbis mint társadalomszervező erő nem az egyetlen lehetséges alternatíva, az igazságosság pedig intézményeink központi eszménye kell legyen. A hayeki érvelés minden pozitívuma mellett ugyanis azt a tipikusnak mondható hibát követi el, hogy összemossa a lehetséges társadalmi rendszereket, két fő csoportot különböztetve meg. Az egyik a szabadság, a szabadpiac világa, ahol az emberek engedelmeskednek az általános és absztrakt törvényeknek, elfogadva a piaci folyamat kimeneteleit, legyenek azok jók vagy rosszak. A másik a kényszer és az elnyomás világa, megtervezett elosztási intézményekkel, korlátozott vagy akár megszüntetett piaccal. Lehet - mondja Hayek -, hogy az utóbbi nem rögtön eredményez zsarnokságot, de a lejtőn, amelynek végén szolgaság vár reánk, már elindultunk. Ebben a dichotóm rendszerben a döntés valóban egyszerű. Ha az igazságosság csak az utóbbi, igazságosság-központú rendszer trójai falovának szerepét tölti be társadalmunkban, akkor valóban veszélyes és kivitelezhetetlen ideál. De ha a társadalmi rendszerek nem oszthatók fel két ilyen szemben álló csoportra, és az átmenet a zsarnokság és a szabadság világa között változatos, akkor az igazságosság eszménye központi szerepre tehet szert, Hayek koncepciója pedig - minden kifinomultsága és meggyőző ereje ellenére - kudarcba fullad. Írásom első felében ezen alternatíva mellett érvelek, feltárva a szabad piac legitimációs hiányosságait, mindvégig észben tartva, hogy - Hayek állításával ellentéten - ennek a rendszernek is létezik alternatívája. Ezt követően egy ilyen, az igazságosság eszménye által korlátozott piaci rendszert vázolok fel, s végül ezen rendszer kritikai elemzésével fejezem be a gondolatmenetet.