A helyszín egzotikus: Kréta, a magasba szökkenő szirtek, a „széllovagoknak” nevezett szegénylegények világa, ahol állandó a puskaropogás békeidőben-lakodalomban is. És érdekes, szeretnivaló egyéniség a szerző: Jorgosz a pásztorfiú. Ez a „sokat próbált férfi” zerge módjára szökellve hozta-vitte a híreket, a katonai parancsokat a krétai ellenállás és a brit szabotázsszervezet, a SOE tisztjei között. Mert az időpont is fontos: 1941–1945 között Krétát meghódították a németek, de leigázni nem tudták. Az idősebb andarteszek, népi harcosok, akik a század elején még otthon és Macedóniában forgatták fegyverüket, mintegy folytatták a szigetlakók örökös szabadságharcát. És ha nem reked a szárazföldön a híres krétai hadosztály az 1941. tavaszi náci orvtámadás idején, a szigethazát egy pillanatra sem igázzák le, mondogatják a mai napig a krétai öregek. Jorgosz Pszikhundakisz, az írástudó pásztorfiú emlékezései mintegy „alulnézetből” mutatják be az ellenállás hőstetteit a szaggatott partvonalú, hajó formájú földdarabon, amely Európa és Afrika között lebeg a borszínű tengeren.