Harmincnyolc évesen az Európai Tanács egyszemélyes ötletbányája. Példaképe Machiavelli. Az EU első állandó elnökének, Herman Van Rompuynak hátteret biztosító kabinet tagja.

Az utóbbi években bejött neki az élet: a Prize of Paris-val és Prize of Libertyvel díjazott filozófus-történészt újabb elismerés érte. 2010-ben Valahogy Európába című könyve a neves holland Szókratész-díjat érdemelte ki. A zsűri a mű fő értékének azt tartja, hogy Middelaar meg akarja mutatni, mit jelent európainak lenni: „A legtöbben közönnyel tekintenek Európa hivatalos arcára. Ezzel a közömbösséggel száll szembe Middelaar. És győz.”

„Könyvem, mely egy kezdet elbeszélésére vállalkozik, elsősorban azoknak az embereknek az útját követi nyomon, akik részt vettek a politikai értelemben vett Európa megalkotásában és működtetésében. A történelmi nyomokat nyilatkozatok, viták, visszaemlékezések, valamint az újságírók és történészek által feljegyzett kijelentések őrzik. Ezek áttekintése, illetve a színfalak mögül tett megfigyeléseim mellett komoly szerepet szánok azoknak a beszélgetéseknek is, melyeket az európai politika tapasztalt játékosaival folytathattam.”

Kulisszatitkokat kifecsegő partizánakció? Vagy Európa születésének történészi alapossággal és politikafilozófusi hozzáértéssel megírt históriája?

Middelaar – neve magyarul közvetítőt jelent – az EU-biztos stábjában megtapasztalt, általa némiképp felfuvalkodott brüsszeli önképnek nevezett burokból a holland valóságba csöppent. Országa 2005 tavaszán népszavazáson utasította el az európai alkotmányt. 2007 januárjában megérett benne az elhatározás, választ keres a következő kérdésre:

Hová tartasz, honnan jöttél, Európa?

Ez a könyv nem szól Európa mellett, és nem szól ellene sem. Csak annyit mond: Európa örökös átkelésre ítéltetett – lakóival együtt.