„NEM LEHET VÁLSÁG A JÖVŐ HÉTEN. A NAPTÁRAM MÁR TELE VAN.”
A gazdaságpolitikusok, az elemzők, a befektetők és számos más társadalmi csoport válság előtti helyzetértékelését jól szemlélteti ez a Kissingertől gyakran idézett mondat. Az „intézményesített vakság” elsődleges mozgatórugója az anyagi haszonszerzés volt, ugyanakkor az utóbbi évtizedek viszonylagos nyugalma és prosperitása is megtévesztette az embereket. A 2008-as válságra és az azt követő időszakra minden bizonnyal gazdasági-politikai korszakváltásként fogunk visszaemlékezni: a pénzügyi-gazdasági világválság nemcsak a világgazdaságot változtatta meg, de jelentősen átformálta az Európai Uniót is, miközben próbára tette a válságkezelési képességeit. A kínai nyelvben a válság fogalmát két írásjel együttes használatával fejezik ki: az első a veszély, a második pedig a lehetőség fogalmát jelöli. Ez a könyv a 2008-as gazdasági válság nyomán átalakult környezettel foglalkozik, mely az Európai Unió számára veszélyeket és lehetőségeket egyaránt hordoz magában. Az európai döntéshozók elsősorban a veszélyekkel, az akut válságkezeléssel foglalkoztak, de felvetődhet a kérdés, hogyan lehet kihasználni az átalakulással járó lehetőségeket?