Talán nincs is kiszolgáltatottabb egy 9-10 éves kisfiúnál. A regény főszereplője, Nesztor Gyuri (aki a Voltomiglan gyerekhősének szinte édestestvére lehetne), folyton úgy érzi, megfullad, ha nem állhat ki a meggyőződése, a barátai, a jogtalanul bántalmazottak mellett, és erre sűrűn adódik is alkalma. A pesti általános iskolában épp úgy, mint az ordasgyepűi szanatóriumban, ahová őt, mint a háború idején megbetegedett, ennélfogva alultáplált és vérszegény gyereket megerősödni küldik. A szubalpin klímának, az állandó orvosi felügyeletnek jó hatásúnak kellene lennie, de a szanatórium éppen olyan, mint 1949-50 egész Magyarországa, csak éppen - mivel egy zárt gyerekközösség sorsa a tét -, méretarányosan kisebbek a megfélemlítés eszközéül szolgáló, konstruált "ügyek", a retorziók. Az itt is létező, az új világ igazságos voltában makacsul hívő embereket azonban a zsarnokság helyi képviselői módszeresen ábrándítják ki illúzióikból, tanítják meg félni, hogy hatalmukat semmi se veszélyeztesse. Ennek a harcnak válik Gyuri akaratlanul is részesévé, s hogy ne legyen áldozatává is, attól csak az menti meg, hogy a szülei "saját felelősségre" megszöktetik...