A könyveket elsősorban a 13. kerületben, alkalmanként a belvárosban is át tudom adni, ill. Óbudán.

Borítója kissé kopottas, egyébként nagyon jó állapotban.

James Joyce: Ulysses

Az Ulysses egyik leghíresebb, de minden bizonnyal leghírhedtebb könyve lezáródásához közeledő félszázadunknak. Szinte felmérhetetlen hatása szélességben is olyan átfogó, hogy a rajongó lelkesedéstől a tajtékzó gyűlöletig mindent magában foglal. Nincs olyan érzelmi visszhang, amelyet huszonöt év alatt fel ne vert volna. Egyetlen könyvről sem beszéltek ez alatt az idő alatt többet és többféleképpen. De talán még ennél a százhangú rezonanciájánál is beszédesebb bizonyítéka a könyv jelentőségének, hogy nincs korunknak egyetlen, a világirodalmi áramlatok sodrában álló nagy írója sem, aki nem tanult belőle és akinek írásai nem tükröztetik Joyce hatását.
Minek köszönheti Ulysses ezt a páratlan hatását? Részben mindenesetre külső történetének is, melynél regényesebbel kevés regény dicsekedhetik. Első kiadása mindössze ezer példány volt, de ez az ezer példány – ritka eset a könyvkiadás történetében! – elég volt ahhoz, hogy a legnagyobb szellemeket világszerte meggyőzze a könyv világirodalmi jelentőségéről. Ugyanakkor azonban ahhoz is, hogy a vehemens tiltakozás külső jeléül az amerikai és angol hatóságok a második és harmadik kiadás legnagyobb részét elkobozzák, sőt elégessék. Soha még a pornográfia emlegetése nem volt nevetségesebb, de soha még könyvégetés nem ártott kevesebbet az elégetett műnek: az Ulysses folytatta diadalútját és valahányadik kiadása ma már minden európai könyvgyűjtő polcán megtalálható. Olyanokén is, akiknek az itt valóban rendkívüli formai nehézségek a könyv végigolvasását eredetiben, vagy eddig megjelent fordításaiban nem tették lehetővé.
A regény páratlan hatásának és egyben jelentőségének igazi magyarázata nem a szenzációnak és a botránynak az aurája, mely első megjelenése óta légkörré sűrűsödött körülötte, nem is az olvashatatlanság alaptalan ráfogása – mert az Ulysses minden utánozhatatlan eredetisége mellett legtöbb részletében lenyűgözően érdekes olvasmány – hanem két döntő mozzanat. Az, hogy betetőzése korunk minden új és újszerű irodalmi törekvésének, és az, hogy az élet teljességét adja, olyan mértékben, ahogyan az előtte csak a szellem igazi nagyjainak sikerült.
Az első szempontról elég annyit mondani, hogy ha századunk az alapjában átalakult és még mindig átalakulóban lévő új világárzésnek megfelelően az irodalmi formakísérletek egész sorozatát hozta létre az expresszionizmustól a szürrealizmusig. James Joyce az Ulysses-ben ezeknek a kísérleteknek legfőbb, soha utol nem ért mestere. Új technikával, előtte soha nem alkalmazott, mert nagyrészt fel sem fedezett kifejezésbeli eszközökkel el tudja mondani azt, ami természeténél fogva elmondhatatlan. Nemcsak a lélek „tikos redőibe” világít bele, mit minden nagy író megtett már előtte, hanem magát az ismeretlen lelket teszi világítóvá, mikor visszanyúl mindennek legmélyebb gyökeréig, az emberig. Hogy ezt megtehesse, a legfantasztikusabb írói eszközök mellett a tudományos kutatás precizitására van szüksége. És Joyce valóban korának egyik legátfogóbb elméje. Nemcsak a világirodalom legnagyobbjaihoz mérhető szatirikus, nemcsak a kompozíció mestere, nemcsak emberábrázoló és lélekbúvár, hanem univerzális agy is, amely minden megtanulható tudást az igazságra törekvő tudós könyörtelen fanatizmusával egyesít magában.
A másik elem, amely könyvét naggyá teszi, az élet egészéhez való viszonya. Meghökkentő újításai és velőkig ható iróniája ellenére Joyce nem tartozik az életet, vagy annak akár csak egy adott formáját is negáló forradalmárokhoz. Ellenkezőleg: szerelmese az életnek, az életet jelentő mozgásnak, és legfőbb törekvése, hogy eddig el nem ért, sőt meg sem kísérelt hűséggel megmutassa ezt a pillanatról pillanatra ezerszínű változatosságban csillogó mozgást. S ez oly mértékben sikerül neki, hogy egyetlen nap történetét emberi teljességé szélesítő könyve nemcsak enciklopédikus foglalata egy kor életismeretének és életérzésének, nemcsak tükre az életnek, hanem bizonyos értelemben maga az élet.
A könyv lefordítása és kiadása magyarul – mostoha könyvkiadói viszonyaink között – szinte vakmerő vállalakozás. De ugyanakkor -mondhatni – több mint időszerű vállalakozás is. Mert a most kereken huszonötesztendős könyv nálunk sem maradhat tovább az, ami eddig nagyobbára volt: irodalmi kuriózum, amelyről minden irodalomkedvelő tud és beszél, de melyet a már említett nyelvi és stílusbeli nehézségek miatt csak egész kevesen ismernek. A magyar Ulysses megjelenése és remélt elterjedése az európai szellemiségbe való bekapcsolódásunk egy újabb, régóta esedékes állomása.