Ördögh Erzsébet
Hipnopédia
(Korlátok és lehetőségek)

„A hipnopédia kialakulását gyakorlati megfigyelés indította el. Már a múlt század végén felfedezték, hogy némelyek alvás közben is képesek voltak megjegyezni a közelükben elhangzó beszédet vagy beszélgetést, és azt felébredésük után teljes egészében vagy lényegében reprodukálni tudták anélkül, hogy megtudták volna mondani, kitől hallották és mikor. A harmincas évek végén tudományosan is igazolást nyert, hogy természetes alvás közben lehet ismereteket szerezni. Az alva tanulást az ún. éberségi gócok teszik lehetővé, amelyek a nagyagy óriási tömegű és gátlás alatt lévő sejtjei között nem kerülnek teljesen gátlás alá, tehát viszonylagos éberséggel rendelkeznek, külső ingereket tudnak felfogni és a megfelelő helyre továbbítani. Erre azonban csak akkor képesek, ha ébrenléti állapotban előkészítik, ráhangolják őket az elalvás után bekövetkező ingerek befogadására. Az alva tanulás képessége nincsen adva mindenkiben, de a legtöbb emberben kifejleszthető. A hipnopédia megszervezése a negyvenes évek végén, de még inkább az ötvenes években komoly lendületet vett, és a tudományos világ egy részének elismerése, más részének kétkedése kíséretében napjainkban is folyik. A gyakorlati megvalósítás, annak ellenére, hogy a modern elektrotechnikai eszközök segítségével az alva tanulásban részt vevők ellenőrzése, a vérnyomás, a pulzus, a légzés távmérése és a nagyagyban keletkező bioáram változásainak megfigyelése lehetővé válik, sokkal több nehézségbe ütközik, mint magának a hipnopédiának tudományos igazolása. A nehézségek pszichológiai, fiziológiai, didaktikai, dologi és egyéb jellegűek, mert ezeknek a területeknek mindegyikén a hipnopédiával kapcsolatban több megoldatlan mozzanat is jelentkezik. A pszichológiában nem tisztázott az, hogyan válik a tudatalatti tevékenység produktuma – az alvás közben szerzett ismeret – ébrenléti állapotban tudatossá. Alvásfiziológiai szempontból mindmáig nincs eldöntve, hogy az alvás több szakasza közül melyik az, amelyikben az ismeretszerzés a legeredményesebb. Nyitott kérdés az is, hogy veszélytelen-e a hipnopédikus munka, vagy mennyi ideig lehet azt végezni az idegrendszer károsodása nélkül. Didaktikai területen – egyebek között – bizonytalan még az ismeretek adagolásának mértéke és az alvás közben, valamint az ébrenléti állapotban szerzett ismeretek különválasztása is. ”