A hátsó borítón kb. fél cenis szakadás van.
Kötetünk mindkét kisregénye a szerelemről szól. Arról a ritka, elemi erejű szenvedélyről, melynek nem szabhatnak gátat a már meglevő családi kötelékek, mely nem tűri el a bujkálás, a lopott örömök szégyenét. Szükségszerűen tragédiába kell-e torkollnia korunkban az ilyen érzésnek, ha nem csupán a kicsinyes környezet elavult erkölcsi dogmái állják útját, hanem egy gyönge lélek megalkuvása vagy egy erős jellem konok lelkiismerete is megnehezíti a kibontakozást? A Galatea szökésé-nek férfihőse, Filip Gerakov a déli tengerparton találkozik a szerelemmel, mely hozzásegíti ahhoz, hogy újra megtalálja a helyét a társadalomban. S ki tudja, hogyan alakul a Nem mindennapi történet hősének sorsa, „ha Szvetozár nem lett volna annyira érzékeny és becsületes, ha Milena nem annyire értelmes és odaadó feleség, ha Evgénija szeszélyes szíve nem olyan állhatatos…?” A Dimitrov-díjas Emil Manovtól mi sem áll távolabb, mint a probléma sematikus egyszerűsítése. Hangja visszafogott, kerül minden pátoszt, mégis felragyogtatja az emberi boldogság és szenvedés gazdag színeváltozásait.