Társadalmi szatíra – aranyköntösben… Nem ellentmondás ez, ha Rákosy Gergely e kötetbe összegyűjtött írásainak közös indítékaira és hatására gondolunk. Mert Rákosy regényeiben és novelláiban – akár szatíra, akár lírai történet formájába önti mondanivalóját – mindig társadalmi és társadalmi indíttatású emberi problémáinkat teszi szóvá, forrongó, hadakozó indulattal. Mindazt, „ami fáj”, és mindig azért, hogy a kegyetlenül éles, sokszor kíméletlen diagnózis a jobbítást, a gyógyulást szolgálja. A két nagysikerű kisregény – az ötvenes évek máig legjobb szatírája Az óriástök, illetve a líraibb hangvételű vallomásregény, a Tigrisugrás – az író két, egymást kiegészítő arcát mutatja. Kettősség-e ez valójában? Egyik legszebb novellájában eljátszik a gondolattal: "… egész életében a Fiatal lány napernyővel-t szerette volna megírni, de ahhoz persze legalább egyszer látni kellett volna, legalább egyszer találkozni kellett volna vele"… elindult már, de le volt zárva a Szuezi-csatorna, viharba kerülhetett a Jóreménység-foknál, s most talán hongkongi influenzában fekszik Varsóban… És hiába szeretne Renoir-képeket írni az író: a látott, tapasztalt dolgok, a közvetlen és nyugtalanító élmények sűrűsödnek benne éles szatírává, vagy kiáltanak emberi megértésért. Társadalmi, emberi hibáink ébresztenek keserűbb vagy felszabadultabb nevetést, ösztönöznek töprengésre vagy cselekvésre.
A külső papírborítás néhol beszakadozott egy kicsit. Belül , hátul egy kicsit elengedett a ragasztás. Ettől a könyv tökéletesen olvasható és még szép is.