A regény egy balkáni emberről szól, egy csavargóról, aki gyerekkorában a nővérébe volt szerelmes (talán az anyjába is!), s aki azután e szeretett lényeket hirtelen elveszíti. Gyerekfejjel indul el keresésükre, nekivág a messzi Keletnek, de alig hogy egy lépést tenne, homoszexuális pasák hatalmába kerül. Kiszabadul, s tovább csavarog. Tizenkét éven át hasztalan keresi gyönyörű nővérét, végül a honvágy hazakergeti Romániába. Szerencsétlenségére csakhamar beleszeret egy kedves, szép lányba, valami jómódú kocsmáros lányába. Addig mesterkedik, míg sikerül a lány ostoba háza népe bizalmába férkőznie, mindenféle hazudozással, tréfával, mesével… (…) Valami bódító álomban él a két nő együtt, mint egy elysiumi szigeten: az érzékiség mondhatatlanul szép álmát élik. Egész nap heverésznek, cicomázzák magukat, de este aztán kigyúlnak a gyertyák, s az arcok felragyognak, zenészek érkeznek nemsokára – a két nő pedig boldogan sürög-forog. Forr az illatos kávé, a szoba közepén ott már a nargiléh, meg a frissítők, a szoba teli van szórva virággal. S mikor a „vendégek” beállítanak, felhangzik a magányos házból az ének s a lázas tánc is kezdetét veszi.