Az Oppermann család ősidők óta Németországban él. Tisztességes, tevékeny életmódot folytatnak: Gustav művészettörténész, Martin a családi bútorvállalatot vezeti, Edgar hírneves orvosprofesszor. Hitler uralomra jutása alapjaiban rendíti meg életüket. Az atrocitásoktól nem védi meg őket a vagyon sem; körülöttük, bennük összeomlik mindaz, amiben évszázadok óta hittek. A kor valamennyiüket nehéz választás elé állítja. A család ifjú tagját, Bertholdot, fasiszta irodalomtanárja megalázó, méltatlan cselekedetre akarja kényszeríteni – a kedves, tiszta, tehetséges fiú a gyalázat elől a halálba menekül. Gustav előtt egész addigi kulturált, kényelmes élete megkérdőjeleződik. A nő, akit igazán szeretett, eltávolodik tőle. Írja-e tovább, emigrációban, míves és elegáns tanulmányait, monográfiáját? Úgy érzi, egyetlen fontos feladat vár rá: hírül adni a világnak, mi történik Németországban. Elhagyja provánszi házacskájának csöndjét, és hamis útlevéllel hazatér szeretett szülőföldjére. Volt-e hát értelme Gustav Oppermann életének és halálának? Erre keres választ a kitűnő német író történelmi regényében. S Feuchtwanger mondanivalójának hangsúlyait, az ábrázolás arányait szorosan megszabja a mű keletkezésének időszaka, mindez nem szakítható ki az adott történelmi összefüggésből. Azt a megdöbbenést, azt a heves indulatot tükrözi a regény, mellyel Európa haladó értelmiségének közvéleménye reagált a német fasizmus kezdeteinek felháborító eseményeire.