,,Urbán Károlynak teljesen mindegy, hogy mikor született –fontos, hogy él. A vénség határán, mint egy ifjú pátriárka előhozakodott eme művével, ami nem önéletrajz rakottra vasalt sima mondatokkal. Bár polgárként élt idáig, de látásmódja csak a csapongást, a fejre állított hibernált pillanatokat örökítette meg, amit maga körül látott. A szocializmustól a rendszerváltásig mindent. Sokszor magával is évődött, mert képtelen volt elfogadni bizonyos jelenségeket. Olyan ez a könyv, mint a színe (persze, hogy ő kényszerített rá minket) talán sci-fi, talán melankolikus önbehajlás? Aztán persze nem is keressük a történelemben azokat az éveket, amikről írt. Untig elég morfondírozó láttatása, s még arra is gondolunk, hogy mi a francnak éltünk abban az időben, amit ő följegyzett –és megírt." Új állapotú.