Isten tudja Joseph Heller
Árkádia

Jó antikvár állapotban.

Joseph HELLER

ISTEN TUDJA
Öreg már Dávid király, a zsoltárok szerzője, Góliát legyőzője. Túl a hetvenen betegen és fáradtan fekszik ágyában, kihűlő testét a fiatal, ragyogó szépségű szűz, Abiság melengeti. Dávid, a szerelem bajnoka immár arra is alkalmatlan, hogy ágyasává tegye. Már csak egyet tehet: elmerenghet élete eseményeiről, már csak bosszanthatja valahai kedvenc feleségét, Bethsabét, aki miatt hajdan házasságtörésbe esett, akinek hites urát, Uriást a halálba küldte és akinek gyermekét, az ostoba Salamont (természetesen azonos a Biblia bölcs Salamonjával) semmiképp sem akarja közeli halála után a trónra engedni. Fecseg, mereng Dávid király, se vége, se hossza monológokat mond, zsörtölődik: ez Heller legújabb regénye. Az író többszörös színtörésben, állandó szempontváltogatások, tudatosan alkalmazott anakronizmusok szűrőjén keresztül idézi fel a talán legismertebb bibliai történeteket. Mert egyrészt - ez derül ki Dávid elbeszéléseiből - semmi sem egészen úgy történt, ahogy azt a megírja - de úgy sem, ahogy arra a későbbi nagyok feldolgozásai utalnak. Michelangelo Dávid szobra az öreg király szerint szobornak ugyan nem rossz (bár hol van a Mózestől, pedig hát mégiscsak Dávid lett volna érdemes a jobbik szoborra), de még csak távolról sem hasonlít. Elhibázták értelmezéseiket Milton és a többi nagyok is. Másrészt - és ez is kiderül a történetekből - Dávid valóban nemcsak nagy uralkodó volt és még nagyobb művész-gondolkodó, de ő az, aki - a történelemben először - rájött, hogy "üres fölötte az ég", hogy mincs isten. Ez a felismerés, az Úr elleni küzdelem ad súlyos, tragikusan komor felhangokat obszcenitásokban, frivolitásokban oly gazdag elmélkedéseinek. Ez teszi a mű stílusát, - amely a persziflázs, a sokszoros utalások, rájátszások, anakronizmusok miatt amúgyis felkavaróan sokszínű -, még bonyolultabbá, összetettebbé.

Forrás: http://legeza.oszk.hu/sendpage.php?rec=li0836