Az avignoni szerelmesek … lég, víz, föld szerelmet álmod… Őrült Avignon, szent város, ördögi város, a csodák és a varázslatok, s Szent Szűz és Venus, a démonok városa, ahol a máglyák tüze és az éjszakai népünnepélyek lángjai világítanak… A torkosság bűne, a nemtörődömség, a legszebb asszonyok, elragadó félvilági nők, nagyvilági férfiak… S lám, a szerelemnek szárnya nő, ez a szent, az örök szerelem… Mennyi a halhatataln szerelmespár ennek a szerelemvárosnak az utcáin… Most ők mindent elvettek tőlünk… Még a szerelmi álmainkat is… A világon már csak elszakított párok élnek, csupa megtépett, csupa szívet tépő szerelem… Falainkon az ő zászlaik, tereinken a hódító katonák… – tűnődik Petrarcát idézve 1942 szörnyű és heroikus francia karácsonyán a két avignoni szerelmes, akit az ellenállás sodort egymás mellé… Sohanapján A francia kritka Triolet legjobb írásának tartja. A modern regényirodalom tengernyi ötlettel kápráztatja el olvasóit – Elsa Triolet új ötlete ezúttal az, hogy a szatíra szórakoztató fordulataiban bővelkedő regényének főhőse a regény kezdetekor már néhány perce halott, s a történet egy részét ő mondja el. Régis Lalande, az író, akinek valóságos és posztumusz élete példázza a Sohanapján alapgondolatát: azt, hogy valóság és valóság nem azonos, hogy mindnyájan szüntelenül optikai csalódások áldozatai vagyunk az elmúlt pillanat, egymás szándékának megítélése dolgában.