Sir Georg Solti: Emlékeim

Újszerű könyv.

Heller Ágnes a Bicikliző majomban mondja: „/…/ A memoár ideje is olyan, mint a tragédiáé vagy a drámáé. Az időfaktor más szerepet játszik benne, mint a történetírás idejében. Nem krónikai-lineáris idővel van dolgunk. Abban az értelemben igen, hogy ami előbb volt azt előbbre teszem, ami később, azt későbbre.” Az utóbbi értelemben Solti György történetet ír, saját életének lineáris krónikáját. De ez könyvének csak vörös fonálja, amelyre emlékezete szemeit felfűzi. Az, hogy mi mikor és hogyan történt valójában: nem bizonyítható, és – tegyük hozzá – semmi jelentősége. A 20. század zenei élete viszont kibomlik abban a valójában, amelyben Solti látta és hallotta. Könyve, túl saját életének meséjén egy már lezárult kor emlékműve, de nem a bőrkötésbe kívánkozó „nagy elbeszélés” szoborszerű monumentuma, hanem „egy élet regénye” vagy még inkább egy élet színműve, amely se nem tragédia se nem komédia. Solti mesél, sztorizik, anekdotázik: nem ereszkedik le a múlt mélységesen mély kútjába –