A női test szépsége - XVI. századi francia költők versei

A XVI. századi francia költészet egyik elterjedt műfaja volt a „blason”. Az elnevezés olyan verses művek megjelölésére szolgált, melyek tüzetes és csattanós leírást adnak a női testről, illetve annak valamelyik részéről. A versek szerzői közt ott találni a kor nagy lírikusait (Marot, Scéve) meg a kismestereket (magas hivatalt viselő urakat és kóbor nemeseket, tudós férfiakat, tisztes polgárokat). A tudós mód' szabatos, ám sokszor szabad szájú, játékos és komolykodó költői művekből állítja össze kötetünk a női test teljes „tükörét”. Az antológiát korabeli képzőművészeti alkotások reprodukciói illusztrálják.

Oly nemes szellem nincs, aki
ne írt vagy talált volna ki
testet dicsérő valamit
(a külsőt értve testen itt),
s úgy véli e poéta-gárda,
hogy már nem maradt semmi hátra.
A testről, amennyire bírtak,
tetőtől talpig verset írtak:
a kézhez, a fülhöz, a nyakhoz,
a homlokhoz meg az ajakhoz,
rejtett zugokat sem kimélve.

[Gilles D'Aurigny]
Megkímélt állapotban.